köpölyözés



A középkorban a köpölyözés a fürdőmesterek módszere volt, ők voltak a köznép által is megfizethető szolgáltatást nyújtó gyógyítók. Az orvosok és a gyógyítók köpölyöztek, eret vágtak, hashajtókat, beöntéseket adtak, piócáztak.





A köpölyözés során vákuum keletkezik, melynek hatására a kezelt területen a kapilláris erek kitágulnak, fokozott vérbőség alakul ki az adott területen; javul a bőr, az izom, és a kezelt területhez tartozó belső szervek vérellátása, keringése, anyagcseréje. A köpölyözés legnagyobb előnye, hogy egyszerű, olcsó, széles körben alkalmazható, hatása gyors és tartós és szakszerűen alkalmazva nincs mellékhatása. Növeli a szervezet ellenálló képességét, kiválóan alkalmas megelőzésre.